D�sa vagyok. K�r�lbel�l kett� �s f�l �ves, bull- kever�k szuka. Egy boldog, kedves gondoskod� csal�dban n�ttem fel, Apa, Anya, gyerekek �s �n, �gy voltunk teljes csal�d. Szerettem �ket, �k pedig gondoskodtak r�lam.
Egy sz�p, tavaszi napon azonban megv�ltozott minden. A nyugodt h�tk�znapokat l�zas k�sz�l�d�s v�ltotta fel, csal�dom k�lt�z�shez k�sz�l�d�tt. Est�nk�nt csomagol�s, reggel ideges keresg�l�s, dobozok minden�tt… izgalmuk lassan r�m is �tragadt. Pedig alig foglalkoztak velem ebben az id�szakban, de �n eln�ztem nekik. Ink�bb �n is hasznoss� tettem  magam: megkerestem kedvenc j�t�kaimat �s a kert sark�b�l gyorsan ki�stam a h�sv�ti vel�scsontom marad�k�t. Lelkesen egy helyre halmoztam kincseimet �s b�szke csahol�ssal jeleztem Ap�nak: "Itt vannak, n�zd! Ezeket mind vinni akarom! Nehogy itt maradjanak!" Apa sz�rakozottan megpaskolta fejemet �s �veges szemekkel n�zett valahov� a kert v�g�be. "Szeg�ny," - gondoltam - "biztosan f�radt." De annyira nem lehetett f�radt, mert m�snap nagyon kor�n reggel �bresztett. Pl�demet betette az aut� h�ts� �l�s�re, �n pedig boldogan ugrottam r�, rem�lve, hogy hamarosan megl�tom �j otthonunkat. Fel sem mer�lt bennem, hogy nem oda megy�nk, hanem m�sik, sokkal, sokkal rosszabb helyre.
Az aut��t nem tartott sok�ig. Hamarosan panaszos, elkeseredetten ny�sz�g� kutyahangokat hallottam, �s ahogy haladtunk, a hangok egyre er�sebbek lettek. Mikor m�r nem lehetett fokozni a hanger�t, az aut� meg�llt. Apa kisz�llt, kinyitotta nekem az ajt�t �s kitess�kelt. F�lve  teljes�tettem parancs�t, de a bel� vetett bizalmam v�g�l legy�zte j�zan eszemet �s remeg� l�bakkal mentem mellette, eg�szen egy cs�ny�n lelakott kutyah�zig. Hagytam, hogy nyak�rvemet egy l�nc v�g�hez csatolja. K�rd�n n�ztem r�, de � nem magyar�zta meg, hogy mi�rt vagyunk itt, vagy hogy mi fog t�rt�nni. Megpaskolta fejemet, r�mmosolygott, �s elment.
Otthagyott.

Sok�ig b�ztam benne, hogy csak egy kis id�r�l van sz� �s v�g�l �rtem j�n, ez�rt napokig nem is voltam hajland� megenni a mosl�kos t�pot. Hittem, hogy �n este m�r otthon fogok enni, a gazd�immal, enn�l k�l�nb �telt.
"Nem j�nnek �rted! Kot-kot! Eeeeelhagytak! Iiiiiitt hagytak! Kotkod����cs!" Rik�csoltak a telep ty�kjai k�r�rvendve. "Majd megl�tj�tok, hogy nekem lesz igazam!"- gondoltam, �s k�nnyes szemmel fordultam a fal fel�. De nem t�rt�nt semmi. Napok, hetek, h�napok teltek el,  esem�ny n�lk�l. Az eg�szs�gtelen, vitaminhi�nyos t�pl�lkoz�st�l �s a mozg�s hi�ny�t�l rohamosan fogytam, er�s, robosztus testem kezdett �sszet�p�r�dni. Valaha csillog�, barna sz�r�m elvesztette f�ny�t, lelkem sajgott. M�r nem D�sa voltam, csak egy elhagyott kutya, egy a sok k�z�l. Egy sz�m. "Neeeeem kellesz, �reg vaaaaaaagy! Neeeeem kellesz, iiiiiiitt maradsz, kot-kot!" A telep ty�kjainak imm�ron napi sz�rakoz�sukk� v�lt az �n bosszant�som, �s min�l m�rgesebben mordultam r�juk, �k ann�l jobban hergeltek. "Na v�rjatok csak, majd ha egyszer elszabadulok err�l a vacak l�ncr�l! Grrrrrrrrrhhhh!"
Egy sz�p napon arra figyeltem fel, hogy a folyamatos l�ncon tart�s k�vetkezt�ben nyakamon  - a nyak�rv alatt - k�rk�r�sen kikopott sz�r�m, izmaim pedig �sszeestek. �gy a nyak�rv k�rbeforgott a nyakamon. Finoman elh�tr�ltam addig, m�g a l�nc engedte, fejemet lehajtottam, �s jobbra-balra forgattam. Lassan, akkur�tusan dolgoztam, aminek v�g�l meg is lett az eredm�nye. Egyszercsak hopp, l�ss csod�t! Szabad voltam! Felszabadultan ugr�ltam a zsebkend�nyi szabad ter�leten, ami a t�bbi, l�ncon tartott sorst�rsamig tartott. Vigyorogtam, �lveztem a mozg�s �r�m�t. "Seg�ts����g! Fogj��������k meg! Kutya van szabadoooooon! Kot-kot!" L�rm�ztak a ty�kok, mik�zben ingerl�en szaladg�ltak fel s al�. Kett�t siker�lt elkapnom k�z�l�k. Nem akartam �n �ket b�ntani, csak besz�lgetni vel�k. K�rni, hogy hagyjanak nekem b�k�t. De nem lehetett vel�k besz�lgetni, mert nem v�laszoltak. "Jaaaaaaaaaj, vad�llat! Gyilkooooooos! Gyilkoooooooos! Seg�ts���g!"
�t percet sem lehettem szabad, mikor a telep �re m�g�m ugrott, elkapta nyakam petyh�dt b�r�t �s megcsavarta. F�jdalmasan vony�tottam fel �s persze azonnal megadtam magam. Meghuny�szkodva, megal�zva fek�dtem a f�ld�n, haragos kiab�l�s�b�l arra k�vetkeztettem, hogy most azt�n nagyon rossz dolgot csin�ltam. Mikor kitombolta mag�t lehajolt hozz�m, megfogta nyakam b�r�t, �s visszavezetett rabs�gom sz�nhely�hez. �jra r�mcsatolta l�ncban v�gz�d� nyak�rvemet, de ez�ttal szorosabbra h�zta azt.
"Bolond kutyaaaa! Mi�rrrrt nem sz�kt�l meg innen? Mi�rrrt nem menek�lt�l ink�bb?!" K�r�lt�k a ty�kok. "�n nem mehetek el innen. A gazd�m b�rmikor �rtem j�het!" - v�laszoltam kev�s meggy�z�d�ssel. "Bolond kutya, bolond kutya! Ez�rrrrrrt meglakooooolsz! Szemet-szem�rt, fogat-fog�rrrrt! Gyilkoooos, gyilkooos!" �s val�ban. Az emberek t�rv�nyei alapj�n a ty�kok v�re kutyav�rt k�v�nt. Ki�rt�k az altat�si id�pontomat.
Szomor�an gondoltam Ap�ra. Vajon neki esz�be jutottam egyszer is? Any�nak vajon f�jt, mikor �szrevette, hogy m�r nem vagyok? Egy�ltal�n �szrevette, abban a nagy z�rzavarban?  Eszembe jut, hogyan labd�ztam a gyerekekkel a kertben, ahogy nevettek, ahogy jutifalatot csemp�sztek nekem a reggelij�kb�l. Vajon mit mondhatott Apa a gyerekeknek, mikor aznap reggel felkeltek �s nem tal�ltak a kertben? Vajon bemocskolta-e eml�kemet azzal, hogy azt mondta: elsz�ktem �s hogy sajn�lja? Hhhhhhhhhhjaj. Ennyi volt az �let.... Szabadul�somkor a nyak�rv csattj�val fels�rtett f�lemet bek�pt�k a legyek. Piszkosul f�jt, de mit t�r�dtem �n azzal, hiszen nemsok�ra semmi sem fog f�jni, �s k�l�nbenis, hol j�n ez ahhoz a f�jdalomhoz, amit a sz�vemben �rzek? Csal�dtam.
P�r nappal k�s�bb egy kedves L�ny j�tt �rtem. Egyenesen hozz�m j�tt, egyetlen m�s kutya sem �rdekelte. Lehajolt hozz�m, simogatni kezdett. Fesz�lt izmaimban �jra s�v�rg�s �bredt a  sz�p, gazdis �let ut�n. K�rd�n n�ztem r�: "Mit v�rsz t�lem? Mi�rt j�tt�l?" Besz�lni kezdett hozz�m. Kellemes, l�gy hangja volt, r�gi eml�keket �bresztett bennem. Majdnem elolvadtam t�le. "Gyere velem. Megmentelek. Enn�l Te sokkal jobbat �rdemelsz!" H�l�san n�ztem fel r�, megnyaltam finom, illatos kez�t. A s�lyos l�ncot egy pillanat alatt finom b�rp�r�z v�ltotta le, �n pedig b�szk�n �s bizalommal telve l�pdeltem megment�m mellett a kapu fel�. H�tra sem  n�ztem. A ty�kok felh�borodott, el�gedetlen kot-kod�l�s�t sz� n�lk�l hagytam.
A L�ny els� dolga az volt, hogy orvoshoz vitt, ahol ell�tt�k a f�ls�r�l�semet, levett�k farkask�rmeimet �s ivartalan�tottak. Onnan pedig egy panzi�ba vitt, ahol sokkal kevesebb kutya volt, mint a telepen sokkal jobb k�r�lm�nyek k�z�tt. L�ncot sehol nem l�tni, viszont sz�p, tiszta, t�gas, fedett kennelt kaptam, friss v�zzel �s finom, laktat� t�ppal. Naponta t�bbsz�r szabadon vagyok eresztve egy nagy, �rnyas udvarban. Kedves, bar�ts�gos kuty�k vesznek k�r�l, minddel j�l kij�v�k. Lelkem �gy t�nik rohamosan gy�gyul, tele vagyok bizalommal, rem�nnyel. A L�ny is s�r�n l�togat. Minden alkalommal elmondja, hogy nagyon keresik nekem az �lomgazdit, azt, aki soha nem hagy majd el, �s ha k�lt�zik, h�t mag�val visz, mert egym�shoz tartozunk. �s m�g azt is szokta mondani, hogy am�g meg nem  tal�lj�k Gazdimat, addig k�nytelenek p�nzt gy�jteni sz�momra, amib�l az orvosi �s panzi�s k�lts�geket ki tudj�k fizetni.
Att�l f�lek, hogy t�rt�netem teljesen szokv�nyos. Hogy senki nem fogja felkapni a fej�t egy elhagyott, majdnem teljesen eg�szs�ges feln�tt kutya h�nyattatott sors�nak t�rt�net�re. Val�ban, ha L�ny nem hoz ki a telepr�l, akkor senki nem ismer meg engem, ember nem lett volna a F�ld�n, aki egyetlen csepp k�nnyet is ejtett volna �rtem, ha elaltatnak. De itt vagyok. H�la a l�nynak, aki nem hagyott meghalni. �s �n most k�rem, hogy seg�tsetek Neki. Ne hagyjatok cserben! Seg�tsetek szeret�, gondoskod�, felel�s Gazd�t tal�lnom, �s seg�tsetek a r�m ford�tott k�lts�gek kifizet�s�ben.

Ha v�gigolvastad t�rt�netemet �s k�zben a sz�ved t�j�k�n furcsa szor�t�st �rezt�l, akkor azok k�z� az emberek k�z� tartozol, akikben b�zhatok. Ha teheted, k�rlek utalj erre a sz�mlasz�mra, D�SA megjel�l�ssel:
K�LDI SZILVIA
OTP-1177306100092876

Egy szeret� csal�db�l ker�ltem, k�lt�z�s miatt (milyen ban�lis!) sanyar� sorsra, megal�z� k�r�lm�nyek k�z�. Azel�tt probl�mamentes kutya voltam, boldog, kiegyens�lyozott. A l�ncon  val� tart�s �s az �letterem besz�k�t�se hozt�k ki bel�lem a r�g elnyomott �szt�n�ket, a menni �s vad�szni akar�st. Nem vagyok gyilkos. Megfelel� nevel�ssel �s mozg�st�r biztos�t�s�val nagyon kiegyens�lyozott, boldog, el�gedett kutya lehetek �jra.