Az �v kuty�ja



Az �v kuty�ja tudja azt, amit kevesen:
õ maga õrk�dik, m�g gazd�ja pihen.
Elviseli a l�ncot, a hideget, a h�t,
nem szomjazza a vizet, s nem k�veteli a j�t.
Keny�r h�ja, egy kis marad�k,
az �v kuty�j�nak m�r ez is el�g.
Nem k�r semmit, csak adni, adni akar.
Az �v kuty�ja senkit �s mindenkit zavar.

Ha elk�borolna vagy kirakn�k net�n,
Gyepmester kergeti, fogja be az utc�n,
Ha szerencs�s fl�t�s, olyan helyre ker�l,
Ahonnan a t�bbs�g �lve ki is ker�l.
De hogyha a sorsa olyan helyre veti
Ahol a jogszab�lyt nem �llatv�dõ �rtelmezi,
Akkor bizony �rj�k: seg�ts�g, altatnak!,
Fiatal kuty�knak t�bb es�lyt nem adnak:
Tizenn�gy nap ut�n mindenk�pp altatnak.
Seg�ts�g, hogyha j�n, szerencs�s kis ebnek,
Szeretõ csal�dot, egy es�lyt teremthet.
Van olyan szeglete ennek az orsz�gnak,
Ahov� �llatv�dõ fot�zni nem j�rhat.
Aki oda ker�l, biztos lesz az �tja,
Remegõ l�ptekkel: a sziv�rv�nyon t�lra.

Õrizze a h�zat, ez a kutya dolga...
L�ncon. De �kl�mnyin eg�sz nap csak l�gna.
A gazda akasztott rabj�n nagyot �s�t:
Rendben van, j� ez �gy, tiszta, sz�p a p�zsit.
H�z sem kell, minek az, az�rt van a bunda,
a f�z�s ellenszer�t majd j�l megtanulja.
Ha m�gis reszketne, dideregne ebe,
Melegbõl kikukkant: ugyan t�l�li-e.
A h�zba bej�r�s nem enged�lyezett,
A kutya legyen stramm, nem elk�nyeztetett.

Kuvasz volt, b�szke, nemes, magyar fajta,
Port�j�t õrizte, csal�dj�t im�dta.
Õt is szerett�k, de ahogy �regedett,
Megvakult, megkopott, megs�ketedett.
Fel�llni nem tudott, gondolt�k, hogy menjen.
De hogy a csal�d a l�tv�nyt�l szenvedjen?
Sz�pen �s b�k�ben elengedni? Minek?
Erre is megold�st ny�jt a gyepi telep.
Kis csapda, nagy kutya, roskatag a h�ta,
G�rcs�sen kapaszkodik a kis sziv�rv�nyba,
Hogy majd a h�don �gy mehessen v�gig,
Hogy elõtte nem szenved t�bb h�tig.

�sszet�rve, baleset ut�n
rem�nykedve n�z, al�zattal, sut�n.
Tudja, hogy nem v�rhatja el,
hogy t�r�tt teste �j �letre kel,
mert valaki felemeli, meggy�gy�tja.
M�sra sincs p�nz, ezt õ bizton tudja.
Felemelt�k? El sem hiszi, nem veheti el...
A szeretet a fiatalokra, a frissekre kell.
Nem tolakszik, n�m�n elfogadja,
hogy ki�rt rajongott, gyepmesternek adja.
A csal�dot r�csok �s f�lelem v�ltja,
nem �rtheti az, kinek sosem volt csal�dja,
milyen az, hogy f�lni, f�lteni a voltat,
mik�zben a hal�l a sark�ban koslat.
Miben is hihetne? Nem �rti a rendszert...
Csak azt tudja, �rzi, hogy õ bizony nem kell.

�v kuty�ja loncsos, f�sût sosem l�tott,
nem ismer gondos �s �polt sz�p vil�got,
eg�sz �let�ben bolh�kkal kelt, s fek�dt,
koszos-b�d�s szõre r� p�nc�lk�nt vet�lt.

"Csak egyszer legyen k�lyke", hiszen fajtatiszta,
gyermekei apj�t nem õ v�lasztotta,
de nem is a fajta �p�t�se volt a c�l.
A kutya hi�ba ugat, ha a p�nz besz�l.
Hat k�ly�k, ha olcs�n t�l is adnak rajta,
A hasznot a csal�d j�l elmulathatja.
Az elsõ alomb�l a k�lyk�k elkeltek,
a gazd�k a m�sodikra rendel�st is felvettek,
azt�n a harmadik m�r rutinb�l j�tt l�tre,
senkit nem zavart, hogy az apa a testv�re.
A negyedikn�l sajnos a teje elapadt,
k�lyke �gy �letben egyetlen sem maradt.
Begyulladt, szenvedett, l�bra sem b�rt �llni.
H�t �gy kell a gazd�t szolg�lni?

Minden "�v Kuty�ja" eml�k valakinek.
Kinek �lve siker�lt, �s hogy van, akinek
m�r csak gyerty�t gy�jthatunk, mi, akik ismert�k,
szomor�, de erõt ad, hogy csin�ljunk tov�bb,
hiszen sok van h�tra. Elõre, �v Kuty�k!


Martigi verse, 2008. november