Drága Barátném!

Nagyon kellemes hétvégét kívánok, és sok-sok puszit küldök:Isa:)

Ha kimondhatnám mit még nem mondtam,
most elképzelem,
s halkan suttogva utánad küldöm.

Utánad.

Túl a világon,
Túl talán az életen,
ezer nagy hegyen át, a mély tenger felett, kéklo ég alatt...
...Valahova messzire...
Oda, ahol a kiáltott szó elnyugszik, mint fáradt madár,
s arról álmodik:
Vannak végtelenbe kiáltott örök szavak.

Szia!
Szép Hétvégét Kívánok Neked!
Szeretettel
Westbejbe Lil’ Kanpany

Vidám pénteki napot:):)

Kati és Macsekok

Szia Drága.Szép álmokat kívánok neked.Kicsit beteg vagyok,két nap feküdtem.Neharagudj nem jelentkeztem.Puszikálak.Luna

Csütörtöki vidító!

Puszillak : semilin

Midőn az est, e lágyan takaró
fekete, síma bársonytakaró,
melyet terít egy óriási dajka,
a féltett földet lassan eltakarja
s oly óvatossan, hogy minden füszál
lágy leple alatt egyenessen áll
és nem kap a virágok szirma ráncot
s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
nem veszti a szivárványos zománcot
és úgy pihennek e lepelnek árnyán,
e könnyü, síma, bársonyos lepelnek,
hogy nem is érzik e lepelt tehernek:
olyankor bárhol járj a nagyvilágban,
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
hogy gyujtják sorban a napfényü gázt;
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
nézzed a lombon át a lusta holdat;
vagy országúton, melyet por lepett el,
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
vagy a hajónak ingó padlatán
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;
vagy idegen várost bolygván keresztül
állj meg a sarkokon csodálni restül
a távol utcák hosszú fonalát,
az utcalángok kettős vonalát;
vagy épp a vízi városban, a Riván
hol lángot apróz matt opáltükör,
merengj a messze multba visszaríván,
melynek emléke édesen gyötör,
elmúlt korodba, mely miként a bűvös
lámpának képe van is már, de nincs is,
melynek emléke sohse lehet hűvös,
melynek emléke teher is, de kincs is:
ott emlékektől terhes fejedet
a márványföldnek elcsüggesztheted:
csupa szépség közt és gyönyörben járván
mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
ez a sok szépség mind mire való?
mégis arra fogsz gondolni árván:
minek a selymes víz, a tarka márvány?
minek az est, e szárnyas takaró?
miért a dombok és miért a lombok
s a tenger, melybe nem vet magvető?
minek az árok, minek az apályok
s a felhők, e bús Danaida-lányok
s a nap, ez égő szizifuszi kő?
miért az emlékek, miért a multak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny füszálat:
miért nő a fü, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?

Kati és Macsekok

Szia Drága Ritukám! Hiányzol....

"Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek. "

Szeretettel: semilin

Új menüpont oldalamon: Kabaré
Letölthető régi rádiókabarék, jó szórakozást!

tignor István

Ősz

Minden arany már, a Napsugár is,
mely ontotta kincsét egész Nyáron át
nézd, sok falomb, levél fáradtan hintázik
az őszi széltől, lehullni, pihenni vágy...

Piros bogyók csüngnek csontváz-ágon,
társuk a lomb alig takarja őket
várják a sorsuk, s egy szeles nappalon
lehullva földre, adnak új életet...

Arany tutajként sodródik a vízen
hajtva a széltől egy árva falevél,
táplálta anyját rövid kis életében,
most letette sorsát... tovább már nem remél...

Szép most az Ősz. Akárha köddel
érkezik egy hűvös hajnalon,
s miíg fázósan bújunk össze a csípős esőben,
a Föld készül. Mereng új Tavaszon

vidám szép napot puszi Margó

Drága Rita!
Sajnálom, hogy nem jöttem eddig, de rengeteg a dolgom, délutánonként azt sem tudom hol áll a fejem.Remélem Te jól vagy, régen nem láttalak felém, remélem hogy jól van Mazsikám is;)
Mostmár rendesen ősz van ám... nálunk már igen sárgák a levelek.Személy szerint én imádok rálépni, mert akkor csörög.=)

Szeretettel puszillak:Dorree

Szia!!!

gondoltam,elhozom neked a barátaimat is!

és ha benne vagy...játszhatunk együtt is!

________________________________________

Sok-sok Szeretettel,

Puszillak : *Szonja_

"Mikor szomorú voltál, s könnyeid peregtek, e cseppeket egy angyal tenyerében fogta föl. S mikor megújulásra vágytál, az égből könnyű záporként hintette alá. Mikor boldog voltál, e cseppek a tó színén gyülekeztek, s mosolygó arcodat tükrözték vissza. Mikor szomjas voltál, e cseppek a patakban csörgedeztek, hogy szomjad oltsák. S ha utad során elnehezült a tested, e cseppek enyhítették terheid, s mosták tisztára kezeidet."

Kati és Macsekok

Lelki társ:
A tudata, hogy Ő létezik, hogy Ő is ezen a bolygón él, már az is könnyebbé teszi a lelkem. Nem tudom honnan, de tudom, hogy Ő is gondol rám, mert hiába a távolság, én is így élek. Létezésének tudata beépült létezésembe… de nem! Ő a részem a kezdetektől fogva, vagy még azelőttről. Magammal hoztam, amikor a Földre költöztem, amikor itt és most testbe költöztem.
Amikor olvastam az első levelét, érezte lelkem, szellemem, hogy öröktől fogva ismerem, hogy Rá (Rá is) vártam, oly sok éven át. Eljött az idő, hogy a fizikai világ eszközeivel is „megismerjem”. Olyan volt ez, mint egy hatalmas lélegzetvétel, amely óriási sziklákat görgetett le szívemről. VÉGRE!
És ha nem írunk, ha nem telefonálunk, akkor is tudom, hogy gondol rám.
Úgy lépdelek, hogy biztos vagyok benne, minden lépésem figyeli, mert lépéseit figyelem.
Ha időnként elragad a düh, a világ magába fordult értetlensége, elutasítása, anyagiassága miatt és magába ránt az elkeseredés, érzem tekintetét az Övét! Zsigereimben érzem: nem vádol, csak átölel. Elfogadva megnyugtat: Veled vagyok, ez a fő!
Olyan ez, mint a szerelem, de nem az: ATTÓL JÓVAL TÖBB.
Lehunyom a szemem, és már érzem is, hogy itt van, és olyankor azt mondom:
Szeretnék elrepülni, beléd bújni,
Gondolatoddal gondolkodni,
Megölelni mindent, mi benned él!

Nehéz hét van mögöttem, a lányom elköltözik albérletbe a barátnőjével...
Talán jobb is így mindenkinek, csak a szívemnek fáj.
Keveset voltam mostanában, de sokat gondoltam Rád szeretettel!
Ölellek
semilin

Tettem fel új PPS-eket, letölthető!
 

Szia Drága Rita!

Gyönyörű napsütéses nyugodt hetet kivánok.
Szeretetpuszillak.

Kellemes vasárnapot:):)

Kati és Macsekok